Pindroch Csaba ugrik be Nagy Csongor helyett. Hoppá!

A szatmárnémeti Harag György Színtársulaton belüli, az elmúlt hetekben napvilágot látott feszültségekről, s az ezzel kapcsolatos felmondásokról beszélt Keresztes Attila művészeti vezető illetve Stier Péter, a kulturális intézmény ideiglenes vezérigazgatója.

Talán soha nem volt ennyi sajtóorgánum az Északi Színházban megtartott tájékoztatókon, mint amennyien jelen voltak hétfőn délben a Harag György Színtársulat részéről összehívott sajtótájékoztatón. Stier Péter ideiglenes vezérigazgató ezt meg is jegyezte: örömét fejezte ki, hogy ennyi sajtót érdekel a színház, viszont szomorú dolog, hogy csak akkor van ekkora érdeklődés, amikor botrányt szimatolnak.

Keresztes Attila megerősítette, valóban két vezető színész adta be szinte egyszerre a felmondását, Nagy Csongor és Rappert Gábor már csak néhány napig tagja a társulatnak. Az elmúlt pár hónapban ezzel ötre nőtt azoknak a száma, akik elhagyták a társulatot, még az évad elkezdése előtt kilépett ugyanis Nagy Antal és Csíki Orsolya, ők az alacsony bérre hivatkozva, fájó szívvel hagyták el a társulatot, hogy külföldön munkát vállalva megalapozzák közös jövőjüket. A társulat irodalmi titkárával elsősorban munkaügyi nézeteltérések miatt bontották fel a szerződést. Keresztes Attila elmondása szerint Rappert Gábor azzal indokolta felmondását, hogy már nem kap neki megfelelő szerepeket - ezzel egyébként az igazgató nem értett egyet. A művész, mint kiderült, a felmondást már néhány éve fontolgatta.  Nagy Csongor esetében  elsősorban magánéleti gondok voltak a meghatározók, de Keresztes számára még ma sem igazán tiszták a szerződésbontás okai  - hangzott el a sajtótájékoztatón.

Az elmúlt hetekben felröppent pletykák szerint Keresztes Attilában is felmerült a lemondás lehetősége. A sajtótájékoztatón ezt is tisztázták: a két hirtelen felmondás után megkérdezte a színészeket, ha ő elhagyná a társulatot, ők maradnának-e, ám mindketten azt felelték, hogy mindenképp szakítanak valamilyen szinten a színház világával.

A felmondásokban azonban mindenképp szerepet játszott az is, hogy a közalkalmazotti státusban alkalmazott színészek bére  igen alacsony: az átlagos fizetés - kézbe kapott összeg - 700-800 lej, egy 25 éves régiséggel rendelkező színész pedig 1400 lej körüli összeget kaphat.

A sajtótájékoztatón elhangzott továbbá, hogy Rappert Gábor a felmondási idő lejártát követően még szerződéssel játszani fog a már elvállalt darabokban. Nagy Csongort azonban helyettesíteni kell, különösen a Chioggiai Csetepaté című darabban fontos a helyettesítése, hiszen ebből hamarosan több előadást is játszanak majd. Keresztes Attila egy baráti telefonbeszélgetés során talált rá a helyettesítőre: aki nem más, mint Pindroch Csaba. A budapesti, több filmben is játszó színész Keresztes elmondása szerint "baráti alapon, ingyen" vállalta el a szerepet.

Elsősorban a román sajtó érdeklődött az iránt, hogy a felmondások a társulat megszűnéséhez vezetnek-e, ám ezt a színházi vezetők cáfolták, és kijelentették: minden bérletbe foglalt előadást elkészítenek és lejátszanak.

Az alábbiakban Keresztes Attilának, a Harag György társulat művészeti igazgatójának közleménye olvasható:

Egy intézmény életében előfordul az, hogy egyik vagy másik alkalmazottja felmond.  Volt már ilyen eset társulatunk életében is. Volt már ilyen más intézmények életében is. Egy alkalmazott életében is előfordul olyan, hogy felmond a munkahelyén. Volt már ilyen az én életemben is. Volt már ilyen a Nagy Csongor-Zsolt életében is. Egy repertoárszínházban a szerződéseket évad elejétől évad végéig számítják: évad közben csak vis major esetben szabad változtatni, hiszen bármilyen változás a közönségen csapódhat le - tudja ezt minden színházi ember és legtöbbjük tartja is magát ehhez. De mert a törvény az íratlan színházi etika felett áll, jelen helyzetben nem tehetünk mást, mint tudomásul venni a kollégák döntését és Nagy Csongor-Zsolt esetében megoldani a behelyettesítését (Rappert Gábor szóbeli ígérete szerint vállalja a meglevő előadásai továbbjátszását), hiszen a színháznak működni kell, az előadásokat játszani kell, a nézőket nem hagyhatjuk cserben.

Jelen pillanatban a két felmondás következtében előállt helyzeten túl az egyes sajtótermékek által kreált hangulatkeltéssel is meg kell küzdenünk. Nehéz a kollégáknak színpadra állni akkor - márpedig az előadások nem sérülhetnek, hiszen a néző a legkevésbé sem hibás az előállt helyzetért -, amikor a sajtóban névtelen forrásokra hivatkozva újabb felmondásokat helyeznek kilátásba, miközben az előállt helyzet kapcsán tartott társulati ülésen minden kolléga megerősítette azt a szándékát, hogy nem hagyja el évad közben a társulatot. Valahol valaki hazudik - hiszek benne, nem a társulat tagjai.

Az idei évad elején három tehetséges fiatal alkotó szerződött hozzánk. A sajtó szinte tudomást sem vett róluk. Úgy ítélték meg, a társulatépítés nem érdekes az olvasó számára - a felmondás viszont annál inkább.

Amióta ideszerződtem, minden fórumon próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy a szatmári színház nyomorúságos körülmények közt működik. Nem csupán az épület és az infrastruktúra állapota katasztrofális, de költségvetésünk erdélyi és romániai viszonylatban a legkisebbek közé tartozik. Ugyanazt a munkát végzi el egy szatmári színész, mint más színházbeli társa, csak épp a kollégája által keresett összeg töredékéért. De a munkát el kell végezni: a közönség nem kaphat csak negyedelőadást vagy félprodukciót, nem kaphatja ugyanazt az előadást négyszer a bérletéért, csupán amiatt, mert a színház rettenetes gazdasági körülmények közt létezik.

Ami az egyes sajtótermékekben megjelent, személyemet érintő, névtelen forrásokra hivatkozó nemtelen és igaztalan támadásokat illeti, mélységes szomorúsággal és felháborodással töltenek el. Ezek a támadások ártanak emberi és szakmai hitelemnek, így, amennyiben ezek a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan minden valóságalapot nélkülözve folytatódnak, kénytelen leszek megtenni a megfelelő lépéseket.

Amikor ideszerződtem, egy mélyrepülésben levő, szakmai szempontból leírt színházat vettem át. Az elmúlt két év alatt sikerült visszaállítani a társulat szakmai hitelét, sikerült a színházat visszaemelni a magyar és a romániai színházi köztudatba, ráadásul közönségünk is folyamatosan növekszik, mintegy bizonyítva, hogy a nézők zöme nem az értéktelen silány bóvlira vágyik. Ezt a szakmai előrelépést még azok az újságcikkek is kénytelenek elismerni, amelyek a legvehemensebben támadnak. Igazán kár, hogy ezt az előrelépést csak most veszik észre.

A fejlődést nem lehetett és nem lehet egyetlen varázsigével, cilinderből elővarázsolva elérni - ennek az ára a kőkemény, fegyelmezett értékteremtő munka. Ebben az időszakban hét előadást rendeztem Szatmáron - mintegy három és félszeresét annak, amennyit egy művészeti igazgató/főrendező szokott és kétszeresét annak, ami egy átlagos beosztott rendező penzuma lenne.

Keresztes Attila
művészeti igazgató
Szatmárnémeti  2011. 11. 07